Friss hírek

A költséghatékony tisztítás és takarítás titkai..

“A bölcs tudja mit kell tenni.
A szakértő tudja hogyan kell tenni.
A bátor pedig megteszi…”

…. Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés.
Ha „lenni”, akkor továbbélni, továbbvinni a dolgokat, átvenni a stafétát. Na jó, de hogyan?
Mondjak néhány vigasztaló közhelyet? Olyanokat, hogy: soha nem volt olyan, hogy sehogy se legyen… meg hogy: ami nem győz le, az megerősít… s hogy: mindig volt valahogy és ezután is lesz valahogy? Na jó, persze nagyon nem mindegy, hogyan is alakul az a „valahogy“. Főleg akkor, amikor úgy tűnik, a szűkös idők hosszú-hosszú évekig is eltarthatnak még. De akkor, hogyan fogunk túlélni, sőt növekedni?
Tényleg arról van szó, hogy nincs az épületüzemeltetésben pénz tisztítószerekre, takarítóeszközökre és -gépekre? Nem ezt tapasztalom.

Az kétségtelen, hogy a költségvetésből gazdálkodókra időnként rájár a rúd, és nehezen tudnak fizetni. Így aki nekik dolgozik, annak nehézkes a pénzhez jutás. S persze akadnak olyan üzemeltetők is, akik rosszul gazdálkodnak. De ahogy én látom, nem ők vannak többségben. Inkább arról lehet szó, hogy azt a bizonyos „szervezés“ nevű dolgot valahogy nagyon „elszervezik”.

Ahol a hierarchia gyakorlatias, ott semmi gond a takarítással, tisztítással. Pontosabban, általában kompetens és az ügyben döntésképes emberekkel találkozok. Érdekes, hogy ők nagyon is tudják miben dönthetnek, miben nem dönthetnek, és értenek a munkaterületükhöz. Ahol azonban ez a létra foghíjas (például azért, mert felelős posztokat szüntettek meg spórolás jeligére), ott sok a gond lehet a tisztasággal. Az ok nagyon egyszerű: ha valami nem önjáró, akkor azzal sok gond lehet. Márpedig a takarítás pont egy olyan terület, amitől elvárják, hogy ne nagyon kelljen vele külön törődni.

Viszont van egy munkakör, amin nagyon nem kellene spórolni: azon az emberén,
aki naprakészen követi a beszállítói piaci trendeket. Ez arra jó, hogy a vezetők a lehető legfrissebb, pártatlan információk alapján döntsenek. Ne feledjük ugyanis, hogy minden rosszul működő dolog, nem hasznos tisztítószer, vagy takarítóeszköz kidobott pénz.  Sun-Ce kiváló kínai hadvezér is megmondta: a háborút nem a csatamezőn veszítik el, hanem már a tervezőasztalon.

Ahhoz, hogy jól tudjuk megszervezni a takarítást, ismerjük meg a területünket, térképezzük fel, milyen most, milyen felületek, területek és szennyeződések találhatóak. Azt is döntsük el, milyennek szeretnénk látni. És lehetőleg ne csak a magunk igényeit fogalmazzuk meg, hanem bátran kérdezzük meg a területet használókat és az odalátogatókat is. Aztán nézzük meg, mivel dolgozunk, milyen erőforrásaink vannak. Jó szakemberekkel sem árt körbevenni magunkat, akik segíthetnek abban, melyik feladatot lehetne jobban, költséghatékonyabban, gyorsabban, egyszerűbben elvégezni. És főleg hogyan és mivel.

Drága az időnk, minden felesleges munkától szabaduljunk meg. A saját hatékonyságunkat rontja le, ha „minden lében kanál” akarunk lenni. Ha megszabadulunk a felesleges munkától, akár 20-50%-os megtakarítást is elérhetünk. Sőt, az elmúlt hónapok tapasztalatai szerint ezzel még alá is becsültem a lehetséges kiadáscsökkenést.

És még valami.                                                                                                                                   Nem arra gondolok, hogy másod-, harmadlagos minőségű termékekkel pótoljuk a jelenleg használatban levőket…

Kritikus pontok a forgácsolóüzemben

Ipari üzemben jártam nemrégiben, ahol fémmegmunkálással, ezen belül, forgácsolással, és lemezmunkákkal foglalkoznak. Aki kicsit is járatos ezen a területen, az tudja, hogy rengeteg
szennyezőanyag rakódhat le egy ilyen helyen a különböző felületeken. A szokásos mennyiség többszöröse. Ennek megfelelően a takarítási munka elvégzése is húzósabb lehet.

Az első benyomás
A porta, ahol összeérnek a közlekedőutak. Azt gondolhatnánk, hogy a bejárati zóna jellemzően tiszta terület, mert itt „csak” utcai cipőben járnak-kelnek az emberek (zömében dolgozók). Valóban így van. Csakhogy a cipőtalpakon sok mindent idehordanak: az utcán összeszedett port, illetve a gyárudvaron, a folyosókon, esetleg az üzemi területeken összegyűjtött szennyeződéseket…
Emiatt aztán nem ritka, hogy ezek a belépőpontok szennyezettek.
De ezt nem szabad ennyiben hagyni, mert egyszerűen nem vet jó fényt a cégre, ha a porta és a környezete nem tiszta. Lehetőségek, bevételek úszhatnak el emiatt, s lehet, hogy a vezetőség nem is gondol rá: a bejárati kosz is hozzájárulhat a kudarchoz. Gondoljunk csak bele, milyen könnyen gondolhatja azt a leendő partner: ha így néz ki a bejárat, mi lehet az üzemekben, a raktárakban?
És tényleg, mi volt beljebb?
A forgácsolóüzem talán a legkényesebb fenntartói terület, ami itt látszólag rendben
volt. De azért volt egy olyan érzésem, hogy valami nem stimmel…

A szerelőüzemekben
Itt sem tapasztaltam említésre méltó felfedezést. Valószínűleg azért, mert a legfejlettebb „szerelőrobotokkal” dolgoztak: szinte emberi kéz érintése nélkül potyogtak a félkész termékek egy gyűjtőbe.

Anyagmozgatás
Jelentős szennyeződési forrás lehet, mivel a targoncák kerekei kellemetlen csíkokat, lerakódásokat hagynak a padlón. De itt sem találtam kivetnivalót. A meglepő tisztaság a régóta itt dolgozó, tapasztalt takarítóvállalkozó érdeme volt, aki kiváló kapcsolatot ápol a cég vezetőségével is. Egyszerűen működik a dolog: rendszeresen megkérdezi, mire van igényük…

Kényes terület: szociális helyiségek…
Ha belegondolunk, ez egy szennyeződésgyűjtő csomópont. A dolgozó napközben több ízben is ellátogat az öltözőbe, mosdóba. S közben a különféle üzemi területekről a cipője talpán behozza a munkaterületek legjellemzőbb szennyeződéseit, plusz még az útközben összeszedetteket is.

Itt kanyarodnék vissza a forgácsolóüzemben látottakra. Arra a bizonyos „valami nem
stimmel” benyomásra. Ott jellemző szennyeződés lehet az olajsár, és az ebbe tapadt egyéb (a forgácsolással együtt járó) hulladék. És azt se feledjük, hogy az olaj, olajszármazék bizonyos cipőtalpak anyagával kémiai reakcióba lép. A következő lépés, pedig az a lépés, amit már a padozat bán… És ember legyen a talpán, akinek le kell takarítania.
Úgy láttam, a szociális helyiségek tisztán tartása tényleg fejfájást okozott az üzemeltetőnek.
Nem maradtam adós a megoldás megkeresésével sem.
Ilyenkor tudják honnan tudom, hogy a takarítóknak tényleg gondjaik voltak? Onnan, hogy szinte lélegzetvisszafojtva figyelnek. Hogy mit figyelnek? Nem, nem az eredményt.
Dehogy! Sokkal inkább az eredmény elérésébe fektetett munkát. Mert eddig hiába „vacakoltak” a felülettel, nem mentek vele semmire, és ráadásul el is fáradtak, mint a „dög”… A többit tudja az, aki már járt hasonló cipőben: értékeli a megtakarított munkát és izzadságcseppeket. És követeli, hogy azzal a termékkel dolgozhasson, amivel könnyíthet a munkáján.

Végső tanulság…
Soha nem lehetünk annyira okosak, hogy ne érdeklődjünk az új dolgok iránt. Söpörjük ki a szótárunkból az „erről én már mindent tudok” gondolatot. Érdeklődéssel kell közelíteni mindenhez, a szakmánkkal kapcsolatban is, vagyis takarítótóként is. De feltétel nélkül nem kell elhinni semmit. És megéri kérdezni.

Tudják: a szakembert az jellemzi, hogy megoldja a problémát. Eközben az amatőr lelkesen
kísérletezik.
Van önnek tisztítás-technológiai szaktanácsadója?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.