Sajtóban megjelent cikkek

Megjelent a Tiszta Tér Technológia Takarítási szakmagazik 2011 nyári számában.

Életképek egy Tisztítástechnológiai szaktanácsadó naplójából…

Egy kis Softupolásra hívom…

  • hogy jusson idő a kellemes napozásra is…

Talán a mottója is lehetne e következő gondolatoknak az a kis történet, ami betekintést enged a takarítási gondok mindennapos sűrűjébe. Történt nem olyan régen, hogy meghívást kaptam egy nagyobb üzembe, ahol számtalan jel utalt arra, hogy a dolgok bizony nincsenek nagyon rendben. Az általános területeken kiválóan megoldottuk a feladatot, amire azért nem térek ki részleteiben, mert nem itt volt a kutya elásva…Szóval leszállítottuk a terméket, amelynek az volt a hivatása, hogy a hűtőkamrát fertőtlenítse és tisztítsa. Pár hét múlva felhívom a felhasználót és megkérdezem, hogyan vannak megelégedve a termékkel. Elmondja, hogy egyáltalán nincsenek elragadtatva, mert nem tudták arra használni, amire vették. Nagyon elgondolkodtam, mi is lehet itt a gond. Gyorsan hívtam a technológust és kifaggattam, hol hibáztam. Mert sajnos rá kellett jönnöm: hibát követtem el. Nem néztem meg tüzetesen azt a területet, ahol a terméket használni fogják. Ez nem jelenti azt, hogy nem tájékozódtam, mire is kellene a termék. Elmentem a helyszínre és megnéztem, milyen hibát véthettem. Tanultam megint valami fontosat, mint ahogy azt Pavlov urunk tette, mikor tanulmányozta a kutyáknál a feltételes reflex kialakulását. És felszínre került az is, milyen szakmai kisiklások adódhatnak a közbeszerzésben és a pályáztatásoknál. Mire gondolok? A pénz nagyúr. Sok esetben átszabja a legésszerűbbnek tűnő döntéseket is.

NÉZZÜK, MIT TANULT PAVLOV A KUTYÁKTÓL?

Ha étel, akkor csengetés, nyálelválasztás. Aztán már nyálelválasztás csak csengetésre is. Feltételes reflex. Ez az alapelv sajnos beépült a termékkiválasztás mechanizmusába is. A keresett termékekről azt gondolják, hogy mindenhol, mindenre használhatóak. Vagyis feltételezett takarítási funkciókra vásárolnak. Szinte minden takarítási fázist arra a pár termékre bíznak, amelyet a gyártónak, forgalmazónak a leginkább sikerül bevarrnia a megrendelő fejébe. Nagyon jól végig gondolt, az emberre tökéletesen alkalmazható feltételes reflex pálya. Erről szól a marketing, és az emberek viselkedésére alapozott megfigyelésre… Itt kap jelentőséget a márka, az illat, a szín, a flakonok formája. És a véleményformálókról se feledkezzünk meg… Nincs is ezzel semmi baj… hacsak nem szempont a takarítás hatékonysága is.

TEHÁT MIT TANULHAT AZ EMBER A KUTYÁKTÓL?

Mindig a lényegre figyelj. Nem tudom hányan fociztak már kutyussal. Nem akármilyen „futballista”, szerintem a nagyon jó védőjátékos, nem a lábat nézi, hanem a labdát. Ha ilyen megfigyelőkből állnának a focisták, nem nagyon élnének meg a cselező-trükköző csatárok. Tehát, ha mindig a labdán van a szem, nem lehet nagy baj. A labdát helyettesítsük be most a termék funkciójára, vagyis hogy mire való, milyen tisztítási feladatokat lehet elvégezni vele. Iktassuk ki a feltételes reflexeinket, amikor termékek után nézünk. Ezt nem tettem meg én sem… Csak a flakon címkéjét néztem és nem néztem be a fagyasztószekrénybe. Mikor megtettem, mindjárt megértettem, miért nem működött a termék. De erről majd később…

MI A LÉNYEG?

A termékek kiválasztásakor az egyik fő szempont, mekkora összeghatárig nyújtózkodtanunk. És lehet ennél egy másik, egy ennél fontosabb, mindent eldöntő tényező. Az, hogy a vásárolt termék, képes-e fellazítani a szennyeződést, mert ha nem akkor csak takarítunk, takarítunk és elfáradunk. Tehát, mielőtt tisztítást várunk el egy terméktől várjuk el, hogy softupoljon, azaz lazítsa fel a szennyező anyagokat. Minden termék jó valamire. Sokan fordítva gondolják… pár termék jó mindenre. Ha egy mesterszakács így gondolkodna, nehéz soruk lenne az éttermekbe betérőknek…

Ne értsen félre, mert értem mit gondol. Próbálom logikusan elmagyarázni azt, amit nagyon kevés logika övez. Valóban, tisztítószert nagyon kevés helyen lehet eladni ésszerűen. A mai nadrágszíjszorító időkben pedig még nehezebb. Minden kelendő, ami még elfogadott, de olcsó. Így kialakult egy termékréteg, aminek olcsónak és felhasználóbarátnak kell lennie. Tehát a választás, vagy könnyen takarítunk, vagy verejtékesen, többnyire ugyanannyi pénzből. Ám az eredményessége nem megkérdőjelezhető.

A TAPASZTALATRÓL RÖVIDEN…

Soha nem felejtem el, mikor egy oktatási intézményben jártam, és szerettem volna, ha vásárolnak tőlem. A vezető azt mondta: nézze, mutatok én önnek pár dolgot. Előre bocsátom, hogy mindenhol ugyanazokkal a termékekkel dolgoznak a takarítók. És elmentünk a tornaterembe, majd annak az öltözőjébe, és a mellékhelyiségeibe. Csillogott minden. Rend volt. Azután átmentünk az iskola egy másik részébe… Nem akarom leírni, milyen állapotok fogadtak. Nyomdafestéket nem tűrően lehetne csak szólni róla. Itt más személyzet dolgozott. Tehát nem a termékekkel van a gond. Hát akkor mivel?

GONDOLKODJUNK EGYSZERŰEN…

A takarító egyszerű ember. Otthon nagyszerűen kialakított takarítási technológiái vannak. Megtapasztalja, melyik termék mire jó, és kialakít egy sajátos felhasználási sorrendet. Jómagam nagyon sokat tanultam tőlük. Amit tudok, nagyrészt nekik köszönhetek. Nagyon nehéz dolog kiverni a fejükből azokat a mozdulatokat, szokásokat, amelyekkel évekig, évtizedekig egy szisztéma szerint dolgoztak. Soha nem volt gond, ha már a kezükben volt a készre hígított termék. Kiváló eredményeket értek el, szinte minden esetben. Ha segítséget kaptak praktikusabb eszközökben, nagyon hálásak voltak. Mégis hogyan lehetne ötvözni a szokásokat, és az új megoldásokat? Használjanak napi szinten a kereskedelmi termékekhez hasonló tömegterméket? Ezekből ha két cseppel több fogy, az sem olyan veszélyes, és nem pénzpocsékolás.

SZÓVAL, HOGYAN LEHET OLCSÓN TAKARÍTANI?

És mit is kellett volna látnom a fagyasztó szekrényben?…Ha a labdát nézetem volna, és nem azokat a szépen hangzó magyarázatokat, és jobban használatm volna azt, amiből kettő van-(szem, fűl…) pontosabban behatárolható lett volna az igény. Feltételezéseknek hittem és kicseleztek, de magamat is. Szóval a fagyasztó szekrényben olyan kép fogadott, amelyet egy jegesmedve is megcsodált volna. Vastagon a jég az oldalfalakon, és jégcsapok csöpögtek a mennyezetről, amelyek a padozatron megfagytak, és jégbuckákként diszítették a padozat néhány pontját. Mókás volt…de -talán-senki nem gondolta volna, hogy takarítás előtt a jeget kellett volna eltávolítani a felületekről. És, ha már ekkora jégtermelés van, lehet, hogy más hiba is van a rendszerben…

Ötvözzük a lehetőségeket. Használjunk professzionális termékeket az alkalmi, vagy nagytakarításokhoz, és használjunk felhasználóbarát termékeket a napi munkára. A szokások nem borulnak fel, szinte mindenütt így gondolkodnak. Időszakosan beiktatnak alaptakarításokat. Itt alaposan kiglancolják a takarítandó területeket.Nagytakarítás a neve. Ezeket érdemes professzionális termékekkel csinálni. Aztán ott az időközi munka. Ide válasszon felhasználásra kész termékeket, amivel gyorsan megy a munka. Persze nem árt, ha van egy szakember a háttérben, aki segít ezekben az átállásokban. Az sem baj, ha rendszerben gondolkodik. Mindig tudja mi után mi következik, hogy könnyebben menjen a munka. Nem győzőm hangsúlyozni: a megtakarításoknak az csak az egyik fele, hogy a tisztítószereken spórolunk. Sokkal több lehetőség van a másik oldalon: egyszerűsítsük le a munkafolyamatokat, tegyük könnyebbé a takarító munkáját. Az izzadságszagú munkát váltsuk fel könnyen végezhető feladatokra. Manapság végeláthatatlan lehetőségekkel bírunk. Ötlet és kis érdeklődés kell hozzá. Kívánom, hogy ne súrolással, kaparással, vakargatással teljen egy takarító napja. Itt vannak a legújabb lehetőségek, softupoljunk, mondja az angol, azaz lazítsuk fel a szennyeződést, mielőtt azt eltávolítjuk. Ha fordítva csináljuk, több ember, több izzadság, verejték, és energia megy veszendőbe. Különösen fontos ez a most zajló nyári nagytakarításoknál. ÉLJEN vele.

Tisztelettel: Csuka József Tisztítástechnológiai szaktanácsadó

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.